A jövőnkre a jelenben kell felkészülni. Most van időnk, hogy gondolkodjunk, tervezzünk és képezzük magunkat. Azt az előrejelzések sem tudják megmondani, hogy milyen hosszú lesz a gazdasági válság, de már most látszik, hogy bizonyos szektorokban, szakmákban megnőtt a kereslet, máshol pedig óriási leépítések vannak. A munkavállalók egy részét visszaveszik majd, de sok cég tönkremegy. Az egyre digitalizáltabb jövőben eltűnnek szakmák, gyorsabban, mint vártuk
Más foglalkozások fontossága felértékelődik, például az egészségügyi szakdolgozóké. A munkahelyeken előtérbe kerül egymás megértése, az empátia, a kommunikáció, a segítés. És meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy az életünkben 5-7-szer is munkakört, sőt akár szakmát is kell váltanunk, ami költözéssel, kényelmetlenséggel jár. 

Nekünk kell gondoskodnunk a jövőnkről. Felnőttként felelősséget kell vállalnunk önmagunkért, a döntéseinkért, és végig kell vinnünk őket.
– A válság teljesen átalakítja az életünket. Felmerülnek az identitáskereső kérdések is: ki vagyok, mi a célom? Ennyi az élet, aztán vége? Mindenki megéli a létbizonytalanságot, a halandóságtól való félelmet és anyagi bizonytalanságot is. Ha viszont minden más lesz, egy progresszív vízió alapján miért ne teremthetnénk magunknak mi is teljesen más életet, amibe a karrierünk, a munkánk is beletartozik? 
Nézzen mindenki magába: örömmel megy dolgozni? Jókedvvel ébredt? Élvezi, amit nap mint nap csinál? Kielégíti a munkája? Mi a szerepe a cégnél? Milyen értéket ad ezzel a világnak? Ha elveszítjük az állásunkat, gyászoljuk meg, de ha folyton csak panaszkodunk, ha kiborulunk, tönkremegyünk és megbetegszünk, akkor mi lesz a többi feladatunkkal? Ez pozitív dolgot nem teremt, sőt, rombolja a mentális állapotunkat, ahonnan sokkal nehezebb reagálni a helyzetekre – érvel a szakember.
A tanácsa az: csendesedjünk le, próbáljunk lelkileg jó állapotba kerülni. Ha jól vagyunk, a külvilág változásaira is jobban tudunk majd reagálni. Ez nem luxus, egyszerűen tartalékolnunk kell az energiáinkat, mert megváltozott világra ébredünk majd. Tóth Rita szerint annak is eljött az ideje, hogy újraértékeljük a munkát. Biztos abban, hogy a sok szerepben helytálló nők közül nem egy dönt majd úgy, hogy nem megy vissza nyolc órában dolgozni, inkább a részmunkaidőt választja, mellé a békét, a nyugalmat.
Azt, hogy van ideje a gyerekekkel foglalkozni, otthon tanulni, főzni, kertet ápolni, némi bevételt hozó hobbit művelni, csatlakozni civil szervezetek munkájához. Felerősödik a kis közösségek, a családok, a bizalom szerepe. Változik a képzés is: a távoktatás felé halad. (Az interneten egyébként most sok kurzus elérhető csökkentett áron vagy ingyen.) Merjünk tehát álmodni, és döntsük el, merre akarunk menni! Ne essen ki ez a néhány hónap az életünkből, hanem teljen önmagunk feltérképezésével, új dolgok megtanulásával.
Indítsuk újra magunkat az önismeret, az önbizalom útján is! És ne féljünk hibázni: a hibából ugyanannyit, vagy még többet lehet tanulni, mint a sikerekből. Ha megtörténik, lépjünk ki abból a helyzetből, tervezzünk újra! Adott esetben a karrierváltás folyamat lesz, nem megy egyik napról a másikra, de megéri tenni magunkért. A válság a váltás lehetősége is.
Vas Népe cikk
https://www.vaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-valsag-a-valtas-lehetosege-is-3894348/