Mindenki hallott már a korlátozó hiedelmekről, korlátozó hitrendszerekről, de vajon tényleg tudjuk-e, hogy mik ezek? Vajon tudjuk-e, hogy hogyan alakulnak ki, és hogy lehet-e változtatni rajtuk?

Mindenki több-kevesebb korlátozó hiedelemmel és negatív viselkedési mintával rendelkezik. Néha tudunk róluk, viszont az is lehet, hogy nem, ennek ellenére mégis irányítják életünket.

• Ezek lehetnek pozitívak, előrevivők, de negatívak, visszahúzóak is.
• Lehetnek csak a miénk, a sajátunk, de egy-egy közösségé is, melyet magunkra nézve is kötelezőnek tartunk tudat alatt.

A személyiségünk legfontosabb része az énképünk, és a hiedelemrendszerünk. A hiedelemrendszerünk az értékeinkben sűrűsödnek össze, ez alapján döntünk, hogy mit tartunk helyesnek, vagy helytelennek? Mit jónak, mit elfogadhatatlannak?

A hitrendszereinket belénk programozták, már nagyon kicsi korunkban a szüleink, a tanáraink, a barátaink a környezetünk. Amit látunk, hallunk és tapasztalunk. Így alakul ki mire felnövünk egy szép nagy hitrendszer csomag, amit hogyha nem kérdőjelezünk meg és elfogadjuk úgy, ahogy van valóságként, akkor eszerint fogjuk leélni az egész életünket.

Tehát mindegyikünknek vannak korlátozó, hamis hiedelmeink, olyan negatív, gátló tévhiteink, melyek gátolják a boldogságunkat. A legtöbb ilyen hiedelmünk a régmúltból, a gyerekkorból származik, akár generációkon keresztül hurcoljuk a családban. Amit láttunk, tapasztaltunk gyermekkorunkban, amikor nagyon befogadóak, nyitottak voltunk, az lett számunkra a természetes és bizony, amikor felnőttünk, akkor is ezt éreztük az elfogadhatónak, ezt fogadtuk el a valóságunknak. És ha később, felnőtt korunkban nem kérdőjelezzük meg ezeket a dolgokat, akkor így éljük le az életünket.

Ezek a gondolatok alapvetően meghatározzák a viszonyunkat a világhoz, magunkhoz, az életünkhöz. Ez befolyásolja, hogy pozitív vagy negatív a dolgokhoz való hozzáállásunk, gondolkodásunk. Ezeket nem is kérdőjelezzük meg, hiszen ezek a létünk alapjai, és a legtöbb közülük értékalapú.

Mindannyian egyedi és szubjektív módon érzékeljük a világot, amelyben élünk. Magatartásformáink, hiedelmeink és értékeink alkotják a tudatunkat, és ezt terjesztjük ki a világunkra, környezetünkre. Azért is van olyan sok félreértés az emberek között, mert nem értjük egymást, de mindegyikünk azt hiszi, hogy ő rendelkezik az objektív igazsággal, mindenkinek úgy kellene látnia, értelmeznie történéseket, mint őneki.

Az értékek és hiedelmek szerepe, hogy támogatják a velük összhangban álló célokat.

Pl. az hűség segítheti a céljainkat. De a hűség iránti vágy tönkre is teheti a kapcsolatainkat.

Ezek aztán a tudatos célokkal karöltve siker- vagy kudarcspirált gerjeszthetnek.

Vannak közös-kollektív hiedelmeink is, egy-egy családnak, közösségnek, népnek. Például az amerikaiak legendás szabadság vágya, a németek pontossága....

A babonák is ilyen hiedelmek. Ezeknek az a jellemzője, hogy két, egymástól teljesen független dolgot, mindenféle bizonyíték nélkül összekötünk és a hasonlóakra is kiterjesztjük.

Életünk során sok ilyen hiedelmet és értéket gyártunk. Ezek mentális szűrőként működnek, és folyamatosan befolyásolják a világról alkotott képünket. Következésképp céljainkat és döntéseinket is, továbbá azok eredményét is.

Csak azt tudjuk észrevenni, megtapasztalni, amit hiszünk. Az agyunk egyik része, az Amygdala feladata az, hogy a külső világból jövő történéseket, ingereket a korábban már megtapasztalt, belsővé tett hitekhez hasonlítsa és ezen az alapon, válogassa meg az új dolgokat és összehasonlítsa azzal, ami a fejünkben már bizonyosságként szerepel.

Tulajdonképpen így csak azt tudom megtapasztalni, amit korábban is hittem, mert csak a bennem lévő hitnek megfelelően fog az agyunk bármit is beengedni a fejünkbe. Ha valami ellentmond a belső meggyőződésünknek, bizonyosságnak, akkor azt az Amygdala nem engedi be. Tehát megszűri a bejövő információkat és csak azokat engedi be, amely információkhoz talál valami előzetes helyzetet, referenciát, amihez hozzá tudja kötni, és ezzel meg is erősíti azt, újabb bizonyítékkal támasztja alá.

A fejünkben lévő új idegpálya kiépítése energiába, tudatosságba és időbe kerül. Mivel ez a hiedelem már ott van a fejünkben, ehhez hasonlókat keres a külvilágban, tehát ezeket fogjuk észrevenni. Az új tapasztalatokat a régiekhez adja, és így egyre több negatív dologra, csalódásra fogunk visszaemlékezni, ami újra és újra megerősíti a hiedelmeinket.

A hiteink így válnak egyre inkább bizonyossággá, elvégre annyi minden, egymáshoz nagyon hasonló helyzet, ember, esemény támasztja őket alá. Tehát minden úgy van, ahogy hisszük!

A legfontosabb kérdés az, hogy meg lehet e változtatni, a hitrendszerünket. Megváltoztatható-e egy korlátozó hiedelem?

A minden igyekezet ellenére is fennálló sikertelenség oka a tudat alatt jelen lévő negatív hiedelmek. Sokszor érezhetjük úgy, hogy már mindent megtettünk, (pozitív a hozzáállásunk, programoztunk, vizualizáltunk, meditáltunk), de semmi nem használ. Mi az, ami korlátoz minket a céljaink elérésében, miközben mások mégis képesek rá.

Ilyenkor általában a tudat alatt elraktározódott hiedelmeink gátolnak minket, a tudatos elme pedig képtelen azokkal szembeszállni.

Mindebből következően az egyetlen megoldás a hitrendszer átformálása.

Tehát, amennyiben változást szeretnénk elérni az életünkben, a legfontosabb, ha a bensőnkben lévő hitrendszereket feltérképezzük és megkérdőjelezzük azokat. Amelyek nem támogatnak bennünket azok helyett újakat, a pozitív gondolkodást segítőeket választunk.

Nézzünk pár példát a korlátozó hiedelmekre. Bizony lesz közöttük sok olyan is, amit nem olyan könnyű észrevenni, mert legtöbbször még magunk elől is takargatjuk, nem fogalmazzuk meg, így leleplezni is nagyon nehéz őket.

Na lássuk, őket.....